A  bétában mindeni kipróbálhatta milyen is egy titán pilótaként róni a poros harcmezőt. Akkor a gépszörnyek csak pár napra maradtak velünk, de most itt vannak újra és már nem mennek sehová.

A Respawn Entertainment akinek alapítói hajdanán a Call of duty játék alapjait most titánokat adtak nekünk és új csatateret. Bár az fps játékokra mindig is volt kereslet és volt belőlük kínálat is, most mégis mindenki úgy várta a Titanfallt mint a messiást. Hiszen a sok számozott folytatás olyan nagy újításokat nem hozott a műfajba. Hatalmas hype hullám épült így a játék köré, ami megosztotta a gamer társadalmat. A legviccesebb pedig az, hogy van egy réteg akik folyamatosan azt hangoztatják, hogy ők ezt a játékot mennyire leszarják és nem értik mi olyan jó benne. Már-már vicces, hogy folyamatosan ilyen nyilatkozatokba botlik az ember főleg olyanoktól akik soha nem is játszottak Titanfallt.

Jómagam nem teljesen tudom hol is kezdjem. Egyfelől egy nagyon szórakoztató játék ami tényleg visz egy kis színt az fps felhozatalba. Másfelől viszont nem mondható annyira nagy újításnak, mert minden elemét már itt vagy ott láthattuk.

Maga a játék hihetetlenül pörgős. Annyira, hogy a Call of duty hozzá képest egy járókeretes öregasszony aki lassan botorkál hazafelé a sarki boltból egy verőfényes tavaszi délelőtt élvezve a napsütést és a nyíló virágok illatát. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a pályán elég szabadon mozoghatunk. Felfuthatunk egy fal oldalán, majd a szomszédos háztetőre felugorhatunk és ugrálhatunk háztetőkön át, le ismét az utcára, majd fel egy ablakon át és így tovább. Nehéz érzékeltetni írásban, de hihetetlenül folyékony az egész.

A mozgás és a játékmenet némileg megváltozik, ha lehívunk egy titánt. Beugrunk a pilótafülkébe és szinte érezzük, hogy több tonna fémet kell megmozgatnunk. A pályák felépítése is olyan, hogy titánnal és gyalogosan is remekül el lehessen boldogulni. Bár azért akad néha tolakodás egy zártabb utcarészen ha több bádogember próbál ugyanazon a sárga köves úton eljutni Ózhoz. A gyalogos pilóták egyik előnye a monstrumokkal szemben, hogy el tudnak tűnni házakban és szűk folyosókon. A titánok mozgását pedig a kitérés képesség segíti amivel az egyik irányba egy hirtelen lökéssel gyorsan tudnak mozogni.

A titánok lehívásának mechanikája elég jól ki van találva. Egy számláló ketyeg vissza és ha lejár akkor csak a becsapódás helyét kell kijelölnünk és jön is. A harctéren történő tevékenységünk pedig lecsíp ebből az időből mindig egy kicsit. Így előbb-utóbb bárki le tud hívni Titánt és nincs az, hogy a keményebb játékosok végigszántják a csatamezőt míg a kicsit kevésbé ügyes vagy épp kevésbé szerencsések gubbasztanak egy sarokban várva, hogy mikor lesz az egésznek vége.

Maguk a titánok egyébként, bár badass monstrumok, azért közel sem sebezhetetlenek. Ha ellenséges titánok kereszttűzébe kerülünk hamar egy halom színesfém hulladékként végezhetjük, de egy gyalogos pilóta is akár egymagában is elég szép kárt tud bennünk tenni az anti-titán fegyverével. De a hátára is fel lehet ugrani és letépve a burkolat egy részét akár egy egyerű pisztollyal is darabokra lehet szedni. A titánoknak van egy energiapajzsuk ami egy kevéske sebzést el tud nyelni és újratöltődik, de ha a kaszni sérül az már nem gyógyul vissza.

Ha pedig lebontottak minket és elkerülhetetlen a robbanás akkor pedig katapultálni kell. Ilyenkor ha nem vagyunk elég ügyesek kitéphet minket a pilótafülkéből egy ellenséges titán.

A harcok 6v6-os felállásban folynak, viszont a vannak gépi irányítású egységek is. Ez több szempontból is hozzájárul a játékélményhez. Egyrészt lehet őket darálni, megölésükkel pontot szerezni és így hamar lehívni a titánt. Másrészt a hangulatot is növelik mert megtöltik a harcteret.

Kevéske intelligenciájuk hatalmas bátorsággal párosul így túl nagy kihívást nem jelentenek. Viszont a mozgásuk animációja és a viselkedésük remekül el lett találva. Vonszolják elesett bajtársaikat, vagy épp közelharci kivégzéssel tesznek el valakit láb alól, de a csatatéren is némileg szervezetten mozognak, vagy egy ház belsejében is úgy bújnak meg, hogy a viselkedésükből is azt lehet érezni, hogy bizony kint háború tombol. Viszont ha egy ellenséges pilóta esetleg megölne minket túl sok figyelmet nem igen szentelnek a megölésének, túlzottan nem érdekli őket. A teljes érdektelenségben már szinte azt várja az ember, hogy mindjárt megkérdezik tőle, hogy inna e egy kávét vagy valami.

Két fajta ilyen gép által irányított egység van az egyik a Gruntok akik sima mezei kiskatonák, őket nem nehéz megölni még akkor sem ha csapatosan mennek. A másik a Spectre, ők emberszabású robotok. Nekik több töltény kell, hogy megpusztuljanak. Viszont ha hozzájuk közel kerülünk akár meg is hackelhetjük őket. Ha ezt megtesszük akkor a környéken lévő Spectre csapat követni fog minket és mellettünk fog harcolni, az általuk begyűjtött pontokat pedig mi kapjuk meg. Elég ötletes újítás.

A hackelés nem csak robotkatonák esetén lehetséges, a pályákon elszórva található lövegtornyokat is meg tudjuk buherálni. Ezek azért nem olyan durvák mint ahogy azt méretük indokolná. Ha elkezdenek minket lőni az inkább csak kellemetlen és annyira nem durván fájdalmas. Mindenesetre jobb ha ezek is nekünk dolgoznak.

Testreszabás terén viszonylag nagy a választék mind a titánt mind pedig a katonánkat illetően, de én úgy érzem itt azért még lehetett volna picit több tartalom. Fegyverek terén mindössze 10 elsődleges, 4 anti-titán és 3 pisztoly van összesen. Az elsődleges fegyverekre pakolhatunk irányzékokat, vagy egyéb tulajdonságaikat változtathatjuk meg. Mint például a lövedék típusa vagy nagyobb tárméret.

Az egyik legérdekesebb elsődleges fegyver a Smart pistol ami ránézésre egy sima hangtompítós pisztolynak tűnik. Különleges képessége viszont az, hogy beméri a célpontot és automatikusan fejbe lövi. Ehhez elég mindössze a képernyő középső felében tartani a célt, pontos célzásra nincs szükség. Gépi játékosok ellen nagyon durván hatékony. Pilóták esetén már kicsit több időre van szükség, hogy bemérje a célt, de ha ez megvan ott is egyetlen lövés és megy is kanyarban a halálos sorozat egyetlen kattintással. Ez talán picit túl erős fegyvernek tűnik így első ránézésre, de annyira nem az. Szemtől szembe kerülve az ellenféllel elég nagy bajba juthat egy Smart pistol-os pilóta, de ha sunyulva bemér valakit akkor van nála az előny.

Katonánknak választhatunk még a fegyveren kívül taktikai képességet, ami lehet röntgen látás, láthatatlanság, vagy gyors futás. Ezek aktiválható képességek amik csak egy ideig tartanak. Cígölhetünk valami motyót ami többnyire robban. Ez lehet gránát, elektromos gránát (ez titánokat és embereket is egyaránt elvakít egy időre), távirányítós robbanóanyag, esetleg akna. Választhatunk még két specieális képességet is ami lehet akár gyorsabb futás, vagy több cucc cipelése és még sok más. A karaktermodell nem választható, úgy vettem észre, hogy az elsődleges fegyver határozza meg. Sniper fegyverrel jövünk akkor például kapunk kis bokrot is a fejünkre.

Három előre összeállított pilótánk van, később öt darab sajátot is összepakolhatunk. Ezeknek a neve sajnos nem módosítható. Ahogy a titánoké sem.

A titánnál a típusát választhatjuk meg. Ez lehet a könnyebb mozgású Stryder akinek három töltet is segíti a kitérését, de a páncélzata nem bír túl sokat, a lomhább mozgású Ogre akinek csak egy kitérés jutott de cserében masszívabb a szerkezete, és a mindenben középutat jelentő Atlas aki két kitéréssel rendelkezik.

A három titántípus mindegyikének van egy core képessége. Ez ugyanúgy töltődik ahogy egy titán lehívása, vagyis egy óra ketyeg vissza és ebből faraghatunk lefele. Ez a spéci képesség a Strydernek a kitérés újratöltődését gyorsítja fel nagyon, az Ogre pajzs újratöltődést kapott míg Atlas core képessége a megnövelt sebzés. Ezek a képességek csak egy rövid ideig hatnak.

Titánunknál összesen hat fegyverből választhatunk, másodlagos fegyver helyett pedig vannak rakéták amiknek ereje és célzási mechanizmusa változó. Van amelyik beméri a célpontot, van ami sorozatban lő ki több rakétát, van ami csak egyet. Szerelhetünk fel még egy védekezést segítő képességet is. Ez lehet egy elénk kifeszített védőpajzs is, vagy egy erőtér amivel begyűjthetjük a ránk kilőtt lövedékeket és amiket aztán visszadobhatunk az ellenfélnek. De elektromos füstöt is ereszthetünk. Ez utóbbi nagyon jól jön ha épp egy ellenséges pilóta lovagol a hátunkon.

Ahogy a pilótánál itt is van két speciális tulajdonság amivel finomhangolhatjuk kedvenc titánunkat, gyorsabb fegyver újratöltés 

Összesen 10 pályán és 5 játékmódban mehet a harc. Ez talán lehetne egy kicsit több is, nyilván a három dlc-vel ezeket majd növelik a későbbiekben. Szóval jön még tartalom hozzá.

Játékmódok inkább csak hozzák a kötelezőt mintsem nagy újításokat. Egyedül a Last Titan stand mondható újdonságnak ahol minden játékos egy titánnal indul és az a csapat nyer aki előbb lebontja a másik csapat gépezeteit. Bár a Capture flag játékmód is vicces titánokkal fűszerezve, azért az olyan amit már rengeteg helyen láttunk.

Viszont ami klassz újítás az a játékok végén az evakuáció. Ha véget ér egy meccs és megvan a győztes csapat, akkor a térpépen lesz egy menekülési pont ahova egy űrhajó érkezik. Ide kell eljutnia a kevésbé győztes csapatnak (ok, azoknak akik vesztettek). Akinek sikerül beszállni és lelépni azok plusz pontot kapnak. Ez nagyon jó mert még ad egy esélyt a végére, hogy ha sikerül lelépnek úgy érezd, hogy egy kicsit azért győztél.

Egy másik érdekesség a Burn card rendszer. A játék mindenért megdicsér, és folyamatosan az arcodba tolja, hogy mennyire ügyes vagy mert már ennyit öltél, ennyire jó vagy ezzel meg ezzel a fegyverrel, vagy csak jó sokat gyalogoltál. A jutalmazás egyik formája pedig kártyák formájában testet is ölt. Ezeket a kártyákat a játék elején tudjuk bepakolni, egyszerre hármat választhatunk ki egy meccsre. Ha elégetjük őket akkor valamilyen bónuszt kapunk. Na itt aztán volt bőven kreativitás. Rengetegféle kártya van. Akad olyan amivel gyorsabban hívhatunk le titánt, vagy tölthetjük a magját. De akár azonnali titán lehívása is lehetséges kártyával. Lecserélhetjük fegyverünket egy erősített változatra, vagy a taktikai képességet egy szintén nagyobb hatásfokkal rendelkezőre. De ilyen vicces kártya is akad például amivel Spectre alakban rohangálhatunk. Ezeknek a kártyáknak a hatása a következő halálunkig tart.

A fejlődési rendszer elég gyors, talán túl gyors is. Az a kevés dolog ami a játékba van rohamléptekkel feloldható. Bár a játékban van prestige mód amivel újra és újra pörgethetjük a fejlesztéseket.

Eddig még nem említettem, de a játék kifejezetten multiplayerre épít. Bár van benne egy kampány ami a szemben álló IMC és Militia harcainak ad egy keretet. De ez is ugyanaz az online harc mint a többi, ugyanúgy játékosok ellen. Annyi a különbség csupán, hogy scriptelt jelenetekkel van szegélyezve és a harc közben a rádión követhetjük az eseményeket. Érdemes mindenképp végigjátszani, már csak azért is, mert így tudjuk feloldani az Ogre és a Stryder titántípusokat.

A játékot egyébként a source engine hajtja ami remekül skálázható így gyengébb gépeken is élvezhető. Viszont a látvány terén ha nem is csúnya, azért érezhető, hogy lehetne ez sokkal szebb. Ki tudja, talán a következő Titanfall alatt már Frostbite motor fog dübörögni és lesz majd rombolható környezet, mert sajnos most nincs. Ami viszont nagyon vicces, hogy 50 gigát foglal el a merevlemezen. Ezt a fejlesztők nem azzal magyarázták, hogy a titán nagy meg nehéz, meg ilyenek ... hanem azzal, hogy a hangok tömörítetlenül vannak a játékban, így processzor erőforrást spórolnak, hogy egy kétmagos gépen is jól fusson.

Összességében a Titanfall nem hoz semmi forradalmit mégis ahogy a már korábban máshol látott elemeket összegyúrja arra talán lehet mondani, hogy példaértékű és kreatív. Az pedig, hogy merték azt mondani, hogy nem kell ide egyjátékos kampány, ez egy multiplayer harc az szintén becsülendő. Bár a mikrotranzakciós rendszer innen hála az égnek kimaradt, de dlc-ket nem ússzuk meg.

Én mindenesetre nem csalódtam és várom mit fog a következőkben alkotni a Respawn Entertainment. De addig is sétálgathatunk kedvenc titánunkkal telibevert mosollyal arcunkon.